A szararíman kifejezés története az 1920-as évekig megy vissza. Ekkor kezdték az új vezetői osztályt így nevezni, akik az ország iparosodását és a modernizációt felügyelték. A mai értelembe vett szararímanokra csak a II. világháború után kezdték használni a kifejezést, akik ebben az időben kezdtek megtestesíteni egy társadalmi ideált. Ez az ideál egészen a gazdasági stagnálás kezdetéig, a 90-es évekig töretlen volt az emberek szeme előtt.
Azt, hogy a szararímanok társadalmi ideállá válhattak, sok tényező támogatta. Egyrészt a háború után Japán a vesztes oldalon állt, úgymond elvesztve a tekintélyét. A japán nép vissza akarta szerezni pozícióját a világhatalmak között, és ennek a küzdelemnek a színtere a gazdaság lett. A gazdasági csodát megalapozó vállalatok ereje a magukat teljesen a munkának áldozó szararímanokban rejlett, akik a cél érdekében mindent megtettek. Az elkötelezettségük, az odaadásuk, hűséges kemény munkájuk segített Japánnak, hogy a világ egyik vezető hatalmává váljon, ami a társadalom megbecsülését eredményezte.
Másrészt a japán férfiasságnak tökéletes megtestesítője volt a “szararíman”. Bár a japán nemi szerepek a különböző korokban és rétegekben kisebb-nagyobb átalakulásokon mentek keresztül, a klasszikusnak nevezett ie rendszer nemi szerepei szerint, a férfiak kezében van az összes hatalom és a nők tőlük függnek. Ezt teljesen kielégítette a nem szerint elkülönülő munkamegosztást a “szararíman családokban”. A szararímanok a munkájuknak kell, hogy elkötelezzék az egész életüket, miközben gondoskodnak a családjuk anyagi szükségleteiknek ellátásáról. Ez kizárólag a férfiak felelőssége és ez az ami a férfiakat erőssé, hatalmassá teszi. A nők pedig pont emiatt különböző dolgokban függnek tőlük.
A szararíman generációkat például a japán családok, munkahelyek és oktatási intézmények igyekeztek fenntartani. A családok próbálták a fiaikat arra nevelni, hogy kövessék a szararíman ideológiát azzal, hogy a tinédzser fiúkat iskolába, majd egyetemre küldték, hogy majd találjanak egy munkát egy presztízses vállalatnál és végül családot alapítsanak. Továbbá a japán munkahelyeknek jelentős szerepük van abban, hogy a szararímanok férfiasnak tűnjenek. Azzal kezdve, hogy új tag képzésénél is fő szempont, hogy férfias, heteroszexuális férfiakat neveljenek ki. Sőt, az irodai interakciók során is főleg a férfiasság orientált témák merülnek fel, ahol a főleg férfias dolgokról beszélgethetnek és olyan helyekre járnak, ahová csak férfiak léphetnek be mint például, bárokba és soapland-ekbe. A japán oktatási intézményekben külön curriculum van a lányok és fiúk számára. A fiúknak elsősorban olyan órákat kell felvenniük, amik felkészítik őket a vállalati munkára, míg a lányok, olyanokra járnak, mint tea ceremónia, virágrendezés, home management, gyermeknevelés, melyek arra készítik fel őket, hogy sikeres feleségekké váljanak.
Amíg a társadalmi elvárások többsége arra irányul, hogy a férfiakból szararímanok legyenek, addig vannak olyan társadalmi fejlődések, amik szembe mennek a hagyományos és közelfogadott nemi szerepekkel. A média és az informatika kialakulásával, a japán populáció megtapasztalta a globális trendeket a nemi egyenlőségről a nyugati világról. Ezekkel az új információkkal növekvő számú férfiak és nők próbálják feszegetni a határokat, felfedezni alternatívákat a hegemón szalaríman férfiasságnak. Továbbá a globális gazdasági visszaesés miatt csökkent a szararíman karrier népszerűsége. A japán társadalomban bekövetkezett változások “kihívják”, az úgymond hagyományos nemi szerepeket. Vajon ezek az új irányzatok, amik a japán társadalomban zajlanak, végleg megváltoztatják-e a tradicionális hegemóniáját a szararíman férfiasságnak?
Források:
Yasas Wickramasinghe. Challenging the Traditional Salaryman Masculinity in Neo-Liberal Japan: Exploring the Development of Alternative Masculinities and Challenges to the Hegemonic Salaryman Masculinity (2012)
Economist. Employment in Japan, megtekintve: 2013.11.25.
http://www.economist.com/node/10424391
サラリーマン 